Gyerekkoromban ezt ezerszer elmesélte az én Mamám. De lehet, hogy nem ezerszer, hanem többször is. Vagy csak alkalmanként ezerszer?
Nem tudom, de szegény ha elkezdte mesélni, mindig "még egyszer, még egyszer" volt rá a válaszom.
Ennek ellenére még sem tudom a szövegét és az utóbbi időben rengeteget gondoltam rá, hogy nekem ezt meg kell tanulnom a Mamától, hogy Daninak elmesélhessem. Félek, hogy már nem lesz rá időnk, azt hittem, hogy "ejj, ráérünk arra még".
(Dani amúgy érzi, hogy baj van. Minden nap többször emlegeti a Dédit.)
Az én kis "imám" a Mamámért, akkor álljon itt:
Két kis fehér cica
Egyszer két kis fehér cica
kint az utcán sétál vala.
Amint illik pajtásoknak,
játszadoznak mulatoznak.
Hát ím egyszer csak feléjök
futni kezd egy gonosz gyerek,
Hogy kergesse megfoghassa,
haza vigye nyávogtassa.
- Csúnya dolog mindjárt meg fog -
szomorúan az egyik így szól.
De a másik jobbat gondol:
- Fussunk ama gödör felé,
had essék a gonosz belé.
Amint mondták úgy is lett,
a gyermeknek megesett.
Kapott, mit nem keresett,
beesett, be a gödör fenekére.
Megeredt az orra vére,
sírt-rítt ahogy csak torkán kifért.
Föl nem venném száz forintért!
A két cica ezalatt
hahotával elszaladt.
12-01-11 - me
|
- Rengeteget beszél, énekel.
- A szókincse nagy. Sok olyan kifejezést használ, amit mi nem mondunk. Ezeket mind az oviban szedi össze. Pl. "Ne, má! Ne, má! Nem tudok koncentrálni!" -amikor Apja kicsit bökdöste, miközben ő valamit nézett.
- Beszéde nem teljesen tiszta, mármint a hangok képzése. Érthető, de néha előfordul, hogy nem értjük meg amit mond. Ezek általában olyan hibák, hogy az "ékezeteket" elhagyja a betűkről.
- Jó a memóriája. Régi dolgok eszébe jutnak, főleg ha valami számára kedvező dolgot beszéltünk meg.
- Most kedvence a tv-ben a 101 kiskutya.
- A vonatokat még mindig szereti, de most a Verdák felvették a versenyt velük.
- Kedves, "szerető", érzelmes kisgyerek. Nagyon érzelmes. Szeret bújni.
- Sokszor ne mmindegy, hogy milyen ruhát adunk neki. Már akármilyen nem jó.
- Este meseolvasás után, elalvás előtt pár korty vizet iszik. Érdeklik a mesék, szereti hallgatni ha olvasunk neki.
- A kocsiban már úgy viselkedik, mint egy kamasz-teeneger. Teljes hangerőre kell tekerni a rádiót/zenét.
- A szokás még mindig Nagy Úr. Én szeretm, hogy vannak rituáléi és megszokott dolgai, ezek keretet adnak a többi dolognak. Az új dolgoktól tart, időt kell neki adni.
- Sokat eszik, iszik. A szörp most háttérbe szorult, az almalé a nyerő. (Fele almalé, fele víz.) A spagettit is imádja.
- Sokat szerepjátékozik. Ma rengeteget fözött a pöttyikkel. Szinenként szétválogatta őket, majd megsodrófázta, belerakta a tányérokba, és "megettük".
- Szeret boltos nénit játszani. Tudja, hogy a boltban mindent ki kell fizetni pénzzel. Az értékét még nem érti.
- Bizonyos szavakat csak svédül mond.
- A kék tekkéje még mindig fontos számára. Este mindig visz valamit az ágyába, ha valami új játékot kapott, akkor azt.
- Az oviba is visz mindig magával valamit, de a szobába nem viszi be, a ruhái alá kell dugni.
- A legjobb barátja még mindig KisAtti.
- Van egy nyulas társasjátéka, amivel elvileg már tudnánk játszani. Nem negedi, hogy elmondjam, hogy hogyan kell, a saját elképzeése szerint játszik vele.
- Makacs, konok, igazi Kos gyerek. Néha nehéz vele emiatt, de mellette rengeteg jó tulajdonsága van. Összességében jó kis gyerek.
- Nagyon szeretem. A legjobb dolog ebben az Életben.
- Továbbra sem szeret telefonálni.
- Segített bejglit sütni, igaziból. Ügyes volt, de nem engedte, hogy segítsek neki, tanácsot adjak. A hozzávalókat megkóstolta, ízlett neki, de a végeredményből nem hajlandó enni.
- Súlyát, magasságát nem tudom, de a 104-es ruhákat kezdi kinőni.
- Egyedül nagy ritkán öltözködik, pedig tud. Ha nincs kedve, nem hajlandó. Na meg Anya úgy is segít. Ez nem annyira jó, én is sokszor elrontom, hogy segítek neki.
- Továbbra is inkább a nappali a játszótér, mindenhol játékok vannak. A takarítás Anya legnagyobb bánatára sokáig tart, és utána sokkal rövidebb idő alatt minden a régi lesz. Az ő szobájában inkább csak alszik, és nagyon kevés időt tölt el. Még velünk sem nagyon akar ott lenni.
folyt.köv.
11-12-27 - me
|
Nagyon várta Dani a Karácsonyt. Miért várja egy kis gyerek? Hát, az ajándékok miatt (is). Most jutottunk el olyan időszakába Daninak, hogy félve megyünk vele boltba. Mert ez is, az is kell. Minden kell. (Szerencsénk van, mert ritkán kell együtt boltba mennünk, eltudom napközben intézni, ha kell valami.) Most Karácsony környékén pedig bolt-stop-ot hirdettünk, mert tényleg veszélyes dolog gyerekkel boltba menni. (Csak a Kiká-ba mentünk el együtt, de az is elég volt...Napokig hallgattuk utána a sírást, hogy mik kellenek Daninak.)
Szóval Szent Nap elmentünk FarMor-hoz ebédre. Nagyon klasz ajándékokat kapott Dani, igazán boldog volt. És azt is jó látni, hogy szereti a Nagyiját. Ennek őszintén örülök, mert ez jó dolog.
A délutáni ébredés után a Karácsonyfa alatt rengeteg ajándékot találtunk. Igazán bőkezű volt Jézuska. És most volt az első olyan év, amikor Dani nem morcosan bontotta az ajándékokat, hanem izgalommal, örömmel. Örült a lego repülőnek és a hozzá tartozó Verdáknak, a távirányítós autónak, újabb chuggington vonatnak, puzzle-nek. Egész este folyt a játszás. Este nagy ragyogó szemekkel kérdezte tőlem: "Anya! Holnap is lesz Karácsony?" Én:"Még 2 nap lesz!", és ekkor esett le, hogy az ajándékok miatt kérdezte, hogy még fog-e kapni. Így gyorsan kellett korrigálnom, hogy még igen, Karácsony lesz, de ajándékok már nem lesznek. Kicsit csalódott lett, de annak örült, hogy "legalább" a Karácsonyfa még megmarad sokáig.
A Karácsony-napokat az unokatesóknál töltöttük, Mamával és Papával. Ott is voltak ajándékok még (újabb Verdás pálya, Verdás autók, B. és B. társasjáték, pöttyi, stb.), de a legjobb az unokatesókkal való együttjátszás volt. Sokat játszottak, Dani igazán jól érezte magát velük. Jókat ettünk, és Dani nagy étvágya teljesen összezsugorodott az izgalmaktól, (mert amúgy tényleg nagyon sokat eszik), kevés kajával, kevés alvással ezerrel pörgött. Semmiről sem maradhatott lett, jól kihasználta za időt a rokonokkal.
Hazafelé a liftben kérdezte tőlünk, "Hol a Potti?", "Mit keresel?"-néztünk egymásra Apával, majd még 2x megismételte, hangosan-mérgesen-majdnem sírva, mire rájöttem, hogy Potti = Pöttyi. Amúgy érdekes, hogy havalamit nem értünk amit mond, akkor nagyon begurul, hogy miért nem értjük meg.
11-12-27 - me
|
Dani naponta többször is elmondja, hogy: "Anya!Szeretlek!". Átölel, hatalmas puszit ad ilyenkor. Jó pár napja reggel, ébredéskor is elmondja. Olyan jó érzés.
(Persze vagyok gonosz Anya is, amikor valamit nem engedek meg neki. Ilyenkor buta-Anya vagyok, szerencsére még más "csúnya" szót nem ismer. Aztán pár perc múlva amikor látja, hogy jól megbántott, rohan oda, hogy "Anya, szeretlek!". Persze tudom, hogy fifikás gyerek, mert már tudja, hogy ezt kell tenni, de a legtöbb esetben érezni, hogy őszintén megbánja és őszintén próbál bocsánatot kérni.)
Ma reggel viszont azt mondta: "Anya! Te vagy a Szerelmem!". Elolvadtam.
11-12-27 - me
|
Megérdemelt téli szabadságunkat töltjük (Apa kivételével). Rengeteg mindent elhatároztam, hogy mit fogunk/fogok csinálni. Például összeszedek rengeteg kis eseményt/örömöt/pillanatot és megörökítem itt.
Természetesen a terv jó, a kivitelezés más komoly akadályokba ütközik. Pl. Dani délutáni alvása milyen jó idő lenne nekem, hogy írjam a kis szösszeneteket, de a kivitelezése már nem olyan egyszerű.
Pár hete Dani elkezdett kérlelni, hogy délután a "nagy ágyon" aludhasson. Azt mondtam neki, hogy akkor aludhat Anyával a nagy ágyon délután, ha Apa dolgozik. És Apa dolgozik, Daninak pedig eszébe jutott, hogy mit beszéltünk meg. (Meg is lepődtem, mert azóta nem beszéltünk róla.) Így minden itthon töltött délután azzal telik, hogy próbálom altatni a nagy ágyon, de a vége mindig az, hogy mindketten elalszunk.
11-12-20 - me
|
A régi óvónéni elment, jött helyette egy új. Voltak is családlátogatáson azóta, és azt mondhatom, hogy első blikk-re szimpatikus, de sokkal fontosabb, hogy Daninak az legyen.
A családlátogatás jól sikerült, bár sok mindent nem tudtunk meg Dani ovis életéről, ami kicsit csalódás volt. Azt hittük, hogy majd elmesélik, hogy Dani milyen, "miket" tud, mit csinál, kik a barátai, miket eszik-miket nem, hogyan játszik, stb. Végül azzal nyugtattuk magunkat, hogy ha valami nem lenne oks, akkor azt valószínű elmondták volna. Dani felszabadult volt végig, amíg itt voltak, a végén, amikor elmentek az óvónénik, nagy sírás volt, hogy elmentek. Azt hiszem ez elég jól bizonyítja, hogy szereti őket.
Az új óvónéni az egyik nap belopta magát a szívembe. Véletlenül összetalálkoztunk az utcán. Megállított és elkezdett 1-2 dolgot mondani Daniról, jó meglátással. Olyant, amit én is észrevettem már. Szimpatikus volt, hogy Ő azt mondta, hogy szereti az ilyen gyerekeket és majd segít, terelgeti Danit a jó irányba. Na nem nagy problémáról/gondról/bajról van szó, hanem kicsit önbizalom erősítésre szorul a gyermek. Nem tudom miért szégyenlősködik, illetve sokszor ha valamit meg kell valakitől kérdezni vagy csak mondani kell valamit, akkor sokszor mondja, hogy "Anya! Te mondd!" és elbújik mögém. Szerepelni sem szeret. Ezek nem nagy bajok, csak kicsit furcsa, mert mindig ösztönözzük, és mindig sok dicséretet kap, ha valamit ügyesen megold.
Az ovi jó hely, ami furcsa, hogy Dani minden lefekvéskor (délután, este, hétvégén) megkérdezi, hogy "Ha felébredünk, akkor megyünk az oviba?". Ha igen-t vagy nem-et mondunk, tudomásul veszi, nem kezd el szomorkodni miatta, de sokat foglalkoztatja az oviba menés gondolata.
A gyerekek szimpatikusak, de nagyon sokan vannak. Az ennivalók jók (legalábbis ami ki van írva), a szoba jól felszerelt, a torna és ének órák is állítólag jók. Egyre több állat is van az oviban, nagy hangsúlyt fektetnek az állatszeretetre, gondozásra.
Danitól nehéz kikérdezni, hogy mi volt az oviban, néha mesél csak részletesebben. Az óvónők meg nem mesélnek. (Néha tényleg jó lenne meglesni, hogy mit csinálnak, Dani hogyan "él" a barátai között.)
Tetszik a "régi" óvónéni is változatlanul. Egyik reggel arra értünk be, hogy valamit tüsténkedett az asztalnál és jó hangosan énekelte a Kis Karácsonyt. spontán, nem zavartatta magát, hogy a szülők is ott vannak. Vagyis ebből az jött le nekem, hogy nem a "beosztott órarend" szerint folynak a dolgok, hanem spontán is vannak történések.
Amúgy Dani egyre több éneket, mondókát tud, bár soknak nem tudja még teljesen a szövegét. De sokszor spontán elkezd énekelni, akár 16x is elénekli ugyanazt,úgy, hogy Ő igazán észre sem veszi.
A csoporttársakkal szerintem jól összebarátkozott, ami azért is jó érzés, mert a csoport 5/6-a már egy éve egy jól összeszokott társaság. Reggel örömmel köszöntik a gyerekek, hívják be, megmutatnak neki dolgokat, stb. Ha estefelé találkozunk valamelyikkel az utcán, igazán jól érzik magukat együtt. És több szülinapi zsúrra is hivalatos volt már Dani. És ez jó érzés, ez nagyon jó :-)
Készült valamikor video az ovis életről (mondjuk az ára rablás kategória), kiváncsi vagyok, hogy majd mit látunk.
Volt fotózás is, és büszkén mondhatom, hogy nagyon jó képek lettek. Mosolygós, csillogó-szemű Danit látunk a képeken. (Anno a bölcsiben mindig mérges Dani képeket kaptunk.) Ja, és még a csoportképen is rajta van. (Bölcsiben nem tudták odaterelni a közös fotózásra.)
Nem tudom, hogy írtam-e már, de novemberben Dani és Apa ellátogatott a bölcsibe. Apa elmondása szerint nagyon aranyosak voltak a g.nők, nagy szeretettel fogadták őket. Dani szégyenlős volt az elején, de utána végig a g.nőket ölelgette. (A látogatás óta kevesebbet említi a bölcsit.)
Az oviban néha vannak rendezvények is. Volt karácsonyi készülődés együtt, amikor is alkalmunk volt bejárni az ovi többi részét is, és örömmel láttam, hogy egy szuper-modern-szép oviba jár Dani. Volt mindenféle kreativ foglalkozás, de Dani még csak szemlélődő volt, nem ült le az asztalkákhoz. Rengetegen voltunk, hatalmas ricsaj volt, de jó volt látni, hogy ügyesen kitalálták ezt a családi estét. Ma karácsonyi báb-előadás és ünnepség volt. Dani szerint "Jó volt!". Többet nem tudunk róla.
11-12-19 - me
|
Danival ismét meglátogattuk a vitaminos nénit. Előtte komolyan átbeszéltük, hogy nem fáj amit a D. náni csinál és Ő nagyon ügyesen fogja hagyni, hogy megvizsgálja a "ceruzával" az ujjait a kezein és a lábain. Anyát fogja először megvizsgálni a D. néni, hogy Anya is kipróbálhassa, hogy fáj-e a vizsgálat, illetve megtudja, hogy a szervezete milyen állapotban van.
Amíg Anyát vizsgálta a D. néni, addig Dani igazán jól eljátszott/elszórakozott. Persze Anya minden eredményei a béka feneke alatt van, amin javítani kell mindenféle vitaminnal/gyógyszerrel. (Érdekes, hogy semmit sem mondtam a "néninek", és sorra mondta a bajokat, olyanokat is, amiket tudok, amik igazak. Azért elég lehangoló volt, hogy mennyi problémám van. Kaptam kétféle gyógyszert, majd meglátjuk, hogy mennyire hatásosak, most tényleg befogom tartani és szedni fogom őket.)
Dani elég jól tűrte a vizsgálatot és rengeteget javultak az eredményei. Én kicsit szkeptikus vagyok ezzel a vizsgálati módszerrel, de ami meggyőz az egészben az az, hogy mióta szedi a "vonatos" vitamint, azóta végig járt oviba, nem betegedett meg, sőt még tőlem sem sikerült elkapnia semmit.
Kaptunk újabb adag vitamint és most jó ideig nem kell Danit vinnem vizsgálatra.
Ketten voltunk és igazán jól sikerült az esténk :-)
11-12-14 - me
|
Pár éjszaka többször is átkellett menni Danihoz. Vagy nem találta valamelyik játékát, amivel aludni ment az ágyába, vagy szomjas volt, vagy...
Egyik "Anya!Anya, gyere ide hozzám!"-nál kicsit "nem vidáman" baktattam át hozzá, majd amikor lehajoltam hozzá, elkapta a nyakamat, magáház húzott, adott egy hatalmas puszit, és mosolyogva közölte, hogy:"Csak puszit akartam Neked adni!".
Rögtön elmúlt a morcosságom :-)
Másik éjjel amikor a hívására átbaktattam hozzá, közölte, hogy Ő nem csukja be a szemeit, ő már felakar kelni. Majd nagy nehezen megegyeztünk, hogy viszek be neki vizet és utána visszaalszik. Csakhogy én este nyitva hagytam a fördőszoba ajtót, de Apa becsukta éjjel. Én meg hatalmas lendülettel a sötétben sikeresen "leorroltam" az ajtót. Pár csillag körözött a fejem felett, azt hittem sikerült eltörnöm. Nagyon fájt. (Másnap Dani véletlenül még le is fejelte az orromat, de még mindig egybe maradt :-)
11-12-14 - me
|
Ez a nap is elérkezett, a Mikulás nap. Nagyon régóta várta már Dani, hogy mikor is jön a Mikulás, illetve ami fontosabb, mikor hozza a Mikulás a Mac lego-t, mert hát hónapok óta ez Dani szíve-vágya. Rengetegszer megkellett előtte beszélnünk, hogy még mennyit kell aludni, a naptárban megkellett mutatni, hogy még mennyi nap van vissza.
Este kiraktuk a csizmákat az ablakba ("Anya! Ki kell pucolni, nem lehet piszkosan kirakni!"), raktunk ki kis tányérba kekszet is.
Reggel nagy volt az öröm, hogy itt járt a Mikulás és hozott Mac lego-t. (Az igazság az, hogy a Mikulás sajnos látta többször is a sok hisztit, makacsságot, rosszaságot is Daninál, így kétséges volt, hogy tényleg hoz-e ajándékot. Daninak is elmagyaráztuk, hogy nem szabad rosszalkodni, mert a Mikulás mindent lát. Sőt, ezután is figyelni fog, hogy jó kisfiúnak hozta-e az ajándékot.)
Apának persze rögtön össze is kellett rakni Mac-et. Kicsit késve, de az oviba is eltudtunk menni (féltem, hogy majd nem akar Dani menni, hiszen játszani kell Mac-kel). Nagy az öröm azóta is :-)
11-12-06 - me
|
- Dani! Mi a kedvenc ennivalód?
- 1. Túróstészta, 2. Hamburger, 3. Pizza, 4. Pingvin!
(Az első o.k., a második részben, mivel az általam készítetett is szereti, de a 3. és 4.! Hát, korunk gyereke.)
-----
Leesett, pár mm hó.
- Nem hiszem el a szemeimnek!
-----
Ugrálás és éneklés a kanapén egyedül, majd hátra fordítva fejét:
- Énekeljetek, és táncoljatok Barátaim!
- Miért itt vannak? - kérdezi Anya, a szemlélődő.
- Igen, itt vannak, mind, az oviból! Gyerünk, ugráljatok!
-----
Napi min. 20x "szájrúzsozás" (szőlőzsír).
- Miért kenned be ilyen sokszor a szádat, Dani?
- Be kell kenni, mert különben leszárad a szám.
11-12-03 - me
|
A Mikulást nagyon várod, levelet is kellett neki küldeni. A levélben le van rajzolva, hogy Te Mac lego kamiont szeretnél kapni. Sokszor el kell mondani, hogy a Mikulás most gyűjti össze az ajándékokat a gyerekeknek, amiket még be is kell csomagolni, szóval még sok napott kell várni, hogy el is hozza Neked. Azt is sokszor el kell mondanunk, hogy a Mikulás mindent lát, és csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot. Ez utóbbit akkor kell kicsit nyomatékosabban elmondani, amikor nagyon ellenkezel velünk, vagy hisztizel valami apróságon. Ilyenkor teljesen kétségbeesel, hogy nem fog jönni a Mikulás.
Kicsit hisztis korszak köszöntött Rád és egyre gyakrabban megsértődsz. Jó lenne ha erről leszoknál, mert ez nem mindig jó.
Pár egyéb szösszenet:
Kérdésre ha nem tudsz válaszolni, sokszor úgy kezded a mondatot, hogy "Sajnos, nem..." Ezt a sajnost az oviban tanulhattad, de nagyon aranyos.
Ha valamit megengedsz, vagy igen-t válaszolnál, sokszor azt mondod, hogy "Hááát, persze!"
(Sajnos a hangsúlyt nem tudom megörökíteni itt.)
Rengeteget énekelgetsz, dúdolgatsz.
Most a vonatok mellett a Verdás autókkal is sokat játszol.
Este nehezen megy az elalvás, sokszor időt akarsz húzni. Nem tudom, hogy meddig bírnál fent maradni, de fél 10-kor még vígan csicseregsz az ágyadban és próbálsz újabb és újabb meséket elmeséltetni.
11-11-15 - me
|
Egy ismerősöm mesélte, hogy volt egy vizsgálaton a gyerekével, aminek a végén kapott valami vitamint és mióta azt szedi a gyereke, azóta nem beteg. (Pár éve.) Előtte ott is volt mindenféle, allergia, köhögés, megfázás és társaik.
Szóval hétfőre kaptam időpontot erre a vizsgálatra, így elmentünk, hogy megnézzen Téged ez a "néni". Útközben elmondtam, hogy egy ceruzát fog az ujjaidhoz nyomni, de nem tetszett Neked, így rosszkedvűen értünk oda. Mivel kb. fél órát kellett várakozni, így sikerült megint jókedvre deríteni Téged. Bementünk a vizsgálatra és tényleg az egyik kezedbe egy hengert kellett fogni, a másik kezed ujjaid bizonyos pontjaihoz egy tollszerűt nyomott a "néni". Majd jött a másik kéz.
Nagyon nem tetszett Neked, de még tűrted. (Pedig tényleg nem fájt.)
Majd amikor mondta a néni, hogy a lábujjaidon is "megvizsgál", és ehhez le kell venni a harisnyát, na ott törött el a mécses. Küzdeni kellett Veled, hogy a lábadat kinyújtsad és a "néni" megvizsgálja.
Majd amikor végeztünk, kimentél Apával, de jó nagy hisztibe kezdtél, mert bejövetkor Te láttál egy újságot, amit MOST, AZONNAL, AKARSZ. Így még én próbáltam bent meghallgatni, hogy a "vizsgálat" milyen (siralmas) állapotot mutatt az egészségedről, addig Te kint Apának hisztiztél. Majd bejöttél és az ölembe gubbasztottál. Sok mindent nem tudtam megjegyezni, de a lényeg, hogy kaptunk egy vitamint, amit szedned kell, majd 1 hónap múlva visszamegyünk és újból "megvizsgál" a "néni", hogy mennit javult az állapotod.
(Érdekes volt az egész és utána a neten utána néztem ennek a vitaminnak. Mások is pozítivan nyilatkoztak róla, remélem nekünk is beválik. Most megpróbáljuk ezt.)
Kifelé megkaptad a kinézett újságot, majd persze jött a következő sírás amikor kinyitottad, hogy Neked mégsem ez kell. Majd amikor megnyugodtál valamennyire, jött a következő hiszti, hogy Te hamburgert akarsz enni.
(Este még 2-3 hiszti volt, szóval ez egy jó hisztis hétfő volt.)
Szerencsére a vitamin nagyon ízlik Neked, és ráadásul a dobozára vonatok vannak rajzolva. Így nem nagyon kell kérlelni, hogy szopogasd el, sőt ma már Te kérted magadtól (persze többet is megennél belőle, ha engednénk).
Nagyon remélem, hogy segíteni fog Neked ez a vitamin, hogy az immunrendszeredet megerősíti.
Ha meg beválik, akkor Anya elkezdi árulni másoknak :-)
11-11-15 - me
|
A héten természetesen megint megkaptam a magamét a Kedvenc Óvó nénitől. Hogy ha esetleg elmesélnéd otthon, hogy mi történt, inkább Ő is elmeséli előtte, hogy hogyan történt.
A nagy problémája az volt Veled ma, hogy ébredés után nem voltál hajlandó levetkőzni és felöltözni. Nem részletezem, hogy hányszor és miket mondott, a lényeg, hogy ez nagyon nagy problémát okozott neki, vagyis talán inkább az, hogy segítenie kellett Neked az öltözködésben.
Én elmondtam neki, hogy a nadrágodat, és egyéb ruhákat le- és feltudsz venni, de pl. polót még nem tudsz egyedül teljesen felvenni. Igen, szoktuk hagyni, hogy otthon kísérletez, bár sokszor nincs kedved hozzá. Van amikor ilyenkor -amikor nem akarsz egyedül öltözni- segítünk, van amikor megvárjuk, hogy elkezdj még is csak magadtól öltözni.
Kicsit erősnek tartottam a kirohanását (megint) az Óvó néninek, és próbáltam is nem foglalkozni vele, de azért csak rágtam magam rajta. Mert vagy nem mond semmit Rólad, vagy csak panaszkodik, de olyanokat, amik nem értem, hogy miért problémák.
A lényeg az, hogy este mondtam Apának, hogy max. 3 évet adok ennek az Óvó néninek, és itt fogja hagyni ezt a pályát.
Másnap a köln-i reptéren ért az sms, hogy elmegy az óvó néni a csoportból. Sok más infót nem kaptam, de éjjel mikor hazaértem, Apa elmondta, hogy új Óvó néni lesz pár hét múlva, a kedves Óvó néni mellett, ez az Óvó néni elmegy. (Így lenne lottó ötösöm!)
Másnap reggel viszont nagyon nagy öröm ért, amikor reggel bejöttél a szobába és nagyon örültél nekem, hogy haza értem, rengeteg ölelést és puszit kaptam Tőled. Csak 1 napot voltam távol, de 4 napnak tűnt, mert nagyon hosszú és fárasztó volt. (4 fel- és leszállás, ücsörgés reptereken, míting, korai kelés, késői fekvés. Egész hétre lefárasztott a 21-22 órás munkanap.)
11-11-11 - me
|
Mai délelőtti 40 perces hiszti-sírás oka, hogy a sínpálya egyik darabkáját eldobta Dani messzire, de persze vonatozni akart, és Anya volt olyan kegyetlen, hogy nem ment oda az eldobott síndarabért és vitte vissza a sínbe. Mert a kegyetlen Anya (majd Apa is bekapcsolódva) azt merészelte többször is mondani, hogy Dani hozza vissza egyedül, Anya nem megy oda érte. Ezek annyira súlyos vétkek voltak a részünkről, hogy 40 perces sírással kellett kiadni magából a sérelmeket. Persze a Könyörtelen Anya közben fel is ment az emeletre miközben 126x megkérdezte kicsi fiát, hogy vissza rakja-e a sínelemet a helyére, majd miután nem volt rá a válasz folyamatosan, Anya egyre feljebb lépett a lépcsőfokokon, míg el nem tűnt a látómezőből. A sok "Anya, Anya" sírásra sem volt hajlandó lejönni. Apa is keménykedett közben, de neki sem volt hajlandó szót fogadni.
Majd amikor abbamaradt a sírás, Anya lejött és mikor megkérdezte a Gyermeket, hogy miért sírt "nem tudom" volt rá a válasz. (Ez tipikus magyarázat Dani részéről a hisztik után.) Aztán már csak a bocsánatkérés volt vissza (mert a Gonosz Szülők azt is várták), ami elég nehezen ment, a puszi és ölelés sokkal gyorsabban.
Na, ezt nem panasz képpen írom le, hanem mert annyira kívánom a Gyermekemnek, hogy ennél nagyobb igazságtalansággal ne találkozzon az életben, és ennél nagyobb problémája ne is legyen.
(Amúgy a szigorúság közben néha elég nehéz komolynak maradni, ilyenkor Apukával kerüljük egymás tekintetét.)
Ezek a hisztik elég hosszúak tudnak lenni és általában (számunkra) apróságok miatt törnek ki. Ilyenkor sajnos azt is be kell dobni egy idő után "nem írunk a Mikulásnak", "ezt a Mikulás is látja", stb. Mikulásos mondatokat (mert nagyon várja a Mikulást, aki MAC kamiont fog hozni, ha jól viselkedik), de nem nagyon hatja meg.
Egyre könnyebb viselni (lelkileg) ezeket a hisztiket, és ha még "rá is érünk", hagyni is tudjuk, hogy kitombolja magát.
Azért elég hamar megbocsájt nekünk utána, és mi neki, és el is felejti ezeket.
11-11-06 - me
|
A hosszú hétvége egy részét az unokatesókkal töltöttük, mivel Papa szülinapját (is) ünnepeltük. Danival leginkább a nagy-unokatesó játszott, nagyon élvezte Zsé is a vonatozást. Persze a kis-unokatesóval is játszottak, kergetőztek, stb. Jól éreztük magunkat, utána Dani sokat emlegette Őket.
Aztán kedd estére bevörösödött a szeme: kötőhártya-gyulladás. Persze ezt nem mondta másnap a drnő, csak ránézett messziről és szemcseppet írt fel. És persze szobafogságot. Már szépen gyógyult ki belőle, amikor tegnapra füllgyulladása lett. Ismét doki, szerencsére a mienk nem rendelt. Helyettes doki megnézte és azt javasolta, hogy ha lesz még fülgyulladása, vigyük el fül-orr-gégészhez, mert lehet, hogy visszanőtt a mandulája (száján veszi megint Dani a levegőt). Na, ez eléggé letört engem. Júniús elején műtötték és már vissza is nőtt volna? Neee!!!
Rengeteget énekel, mostanában naponta 48x halljuk tőle az Icipici Pókfi-t, svédül. Tökéletesen elénekli, mind szövegileg, mind dallamilag. Ez az első komolyabb "svédül is beszélek" megnyilvánulása, bár mindent ért.
A vonatozás most új lehetőségeket nyitott meg, mert Bendzsó Anyukától kapott "szürke-síneket", így ezeken jobban lehet vonatozni, mint a fasíneken.
Meglepő dolgokat tud produkálni, meglepő a fejlődése. Most konkrétan arra gondolok pl., hogy a Tom és Jerry-t néztük tegnap este és az egyik részben Tom macska álmodott. Kiváncsi voltam, hogy érti-e, hogy Tom álmában zajlanak a látott események, és igen, értette. Nem kérdeztem semmit, ő mondta, hogy a "Tom macka álmodta, hogy...".
Nyelvtanilag tök logikusan beszél, pl. bogárok a bogarak helyett, stb. A lekopott helyett lekopogott mond, és nem bírom elmagyarázni neki, hogy az egy az nem en (svéd), vagyis Daninál minden ami pl. láttam egy madarat, az úgy hangzik, hogy láttam en madarat. Számolásnál az egy-et kihagyja, kettővel kezdi (a nyolc is kimarad). Jobb esetben en-nel.
A hány éves vagy kérdés? válasz nagyon jól ment neki, de most valamiért 3-at mutat, de kettőt mond.
Ha színekre rákérdezek, kevésnek mondja a nevét, de már suttyomba kifigyeltem szerepjátékozás közben, hogy magától egy csomó színt jól mond, olyanokat is, amiket nem is szoktam kérdezni.
Szeret "irkafirálni", aminek nagyon örülök, mert ez is új dolog nála.
Rengeteget dumál, bár inkább sokszor csipogásnak tűnik (annyira aranyos a hangja).
Elkezdett békákat is gyüjteni (az orrából). Sajnos ez is új dolog.
Visszatérve még a betegségekre, 1,5 hét múlva visszük egy drnőhöz, hogy tud-e segíteni Dani immunrendszer-erősítésén. Mivel a mi háziorvosunk ezzel kapcsolatban (sem) ad javaslatokat és a Béres-csepp és egyéb patikában vásárolható étrendkiegészítők semmit sem használtak/javítottak, így egy ismeröstől kapott telefonszámot felhívtam, ahol a drnőnek elmondtam ezeket a 2 hetes lebetegedéseket, aki nagyon kedves volt, és elmondta, hogy ő 12 éve ilyen gyerekekkel foglalkozik. Eléggé tele van a naptára, de sikerült viszonylag hamarra időpontot adnia. Nagyon bízom benne, hogy tud segíteni nekünk.
11-11-05 - me
|
Pár hete a mese(k) után az utolsó elköszönés :-):
"Kapcsold le az ajtót és csukd be a lámpát!"
Majd 2 perc múlva a legutolsó:
"Anyaaaaaa! Kérek inni!" - pár korty víz után, forgólódás, majd alvás.
11-10-23 - me
|
Nagyon szeret hallgatni Dani olyan történeteket ,amik úgy kezdődnek, hogy: "Amikor kicsi voltál...". Persze ezek igaz történetek, az Ő "kicsi" korából.
A legutóbbi történet akkor jött egyik este, amikor a pocakját puszilgattam és fújkáltam, amikor is elkezdte a pocakgombját (köldökét) piszkálni. Hogy ne piszkálja a pocakgombot, elmeséltem neki, hogy miért fontos ez a gomb.
"Amikor kicsi voltál, annyira pici, hogy még Anya pocakjában laktál, akkor ha Anya evett, a Dani pocakjába egy madzagon és a pocakgombján keresztül ment be az ennivaló, így Dani is jól lakott Anyával együtt." "Még egyszer", "még egyszer"- kérlelt. Legalább 54x még el kellett mesélnem neki. Annyira csillogó-boldog szemekkel hallgatta. Persze egy idő után kértem, hogy ő mesélje el, de nem volt hajlandó. Így jött a ferdített történet, hogy pl. "Amikor Apa kicsi volt"-mondtam én, "Nem, nem amikor Dani kicsi volt" - javított ki. Így 106 verzióban közösen meséltük el ezt a történetet.
11-10-23 - me
|
Mondhatnám, hogy annyi minden történt velünk, de persze ilyenkor alig jut eszembe valami. Na meg a jegyzetek nem készülnek, pedig mindenki azzal jön, hogy ha mond valami aranyosat Dani, írjam fel, mert milyen jó lesz azokat olvasgatni. Mivel nem írom fel (nincs papír nálam, elfelejtem, úgy is megjegyzem, stb.), így itt sem tudok sok mindent megörökíteni ezekből, utólag.
Amúgy én nem felírnám ezeket, hanem felvenném. Esetleg kamerával, de inkább az agyam titkos kamerájával, amivel bármikor visszajátszhatnám. Mert nem elég a szöveg, kell hozzá a hang, a kiejtés, az arckifejezés, a szituáció. Mert így mindennel együtt nagyon klasszak ezek a szöszenetek. Mert leírom, hogy Dani a "cs" betűt, úgy mondja, hogy "cz", de nem adja vissza. Amikor elkezdi mondani, illetve úgy kezdeni az "indoklást", hogy "Czak, czak, czak, czak..."- nem adja visza, hogy milyen is az. Milyen a hangja, milyen kis csipogi. Nem adja vissza a hangsúlyát. A mosolyát, vagy komolyságát. Stb., stb.
Szóval itt tartok már megint - Csumpi kicsi korában is írtam, azt hiszem-, hogy milyen jó lenne az a bizonyos harmadik szem helyén levő kamera, amit csak benyomok, felveszek és bármikor visszanézek. Mert igen, egy csomó mindent elfelejtek. Már most sokszor kérdezem Apukát, hogy ekkor és akkor bizonyos dolgok, hogy voltak. Vagy vissza kell keresnem fotókat, hogy bizonyos korában pontosan milyenek is voltak a vonásai. És sorolhatnám.
Szóval megy a duma, ébredéstől-fekvésig. Folyamatosan. De tényleg folyamatosan. Csivitel, kommentál, kérdez, énekel, beszél, mondókázik, stb.
Ügyesedik és persze erre minden adandó alkalommal fel is hívja a figyelmünket. Így egymás után halljuk: "Anya, nézd, milyen ügyes vagyok!" - és valamit bemutat, majd jön a következő "Anya, nézd,...!". Ez bármi lehet. Lehet, hogy felemeli mindkét kezét a feje fölé (hhh), de lehet, hogy éppen a kanapé tetején egyensúlyoz, hogy átugorjon a fotelba (ez nem hhh). Mert ez utóbbi dolgokra most kapott rá. A kanapén ugrálásra, leugrása és elugrásra, a fotel karfáján szaladni és átugrani a kanapéra, stb. Eddig úsztuk meg.
De ügyesedik a laptop használatban is, simán elindít dolgokat és több lépésből (billentyűk bizonyos sorrendbe való megnyomása) álló műveleteket is elvégez önállóan.
Kezd humorérzéke lenni. Mond valamit, és:"csak vicceltem!". Tv-ben valami poénon (rajzfilm), nevet, mosolyog. De a mai csúcs az volt, amikor munkaügyben telefonáltam és megkértem, hogy maradjon csöndbe. Erre elém állt, és megszólal: "én most dolgozok!". Kezét a füléhez rakta és nagyon hangosan elkezdte ismételni azt, amit én mondtam, minden mondatot. Hát, az ilyent nehéz megállni nevetés nélkül, még akkor is, amikor a vonal végén egy idegen ember van. (Amúgy utál telefonálni, még a szeretet mamájával sem hajlandó 2 szót sem váltani.)
Betegek is voltunk. 2 hete jött az első. Láz és hőemelkedés, semmi más panasz. Egy este láz (39,0°), de a lázcsillapító levitte. Másnap láz, majd hőemelkedés, aztán elmúlt. Itthon tartottuk pár napot, de nem vittük dokihoz. Amikor aztán vittem oviba, meg is kaptam a figyelmeztetést, hogy máskor kell orvosi igazolás. Hát, mi nem mondtuk, hogy beteg volt, de csak eljutott az óvónő fülébe. (Bár a lázat nem tartom fertőző betegségnek, de lehet, hogy bennem van a hiba...)
Most pedig szerda hajnalban sírós fülfájás. Apuka reggel levitte a gyerekdokihoz (Anyuka 3 napig nem volt itthon), aki persze rögtön kiírta Danit hétfőig. Azóta nem fáj a füle, semmi baja, kicsit "békás" az orra (nem folyik, csak összegyűlik alvás utánra benne a vláadék, mint nekünk felnőtteknek is). De ugrál, játszik, nevet, csibészkedik, eszik, stb.
Az ovi jó, sok barátja van. Minden jól ment, az első beteg-itthonlétig. Akkor elkezdte mondogatni, hogy ő nem akar oviba menni. Sírt is sokszor. "Itthon maradok, egyedül!" és hasonló mondatokkal próbált meggyőzni minket, hogy ne menjen oviba. Aztán visszaszokott, és már reggel is vidáman indult az oviba. Majd meglátjuk hétfőn mi lesz...
Ja, ami fontos. Elkezdett festegetni. Már bölcsis korában is festegetett nagy ritkán itthon, de most sokkal gyakrabban teszi ezt.
A vonatozás még mindig órákat eltud venni a napjából, de nagyon jó kis történeteket, párbeszédeket játszik el. Jó bele hallgatni néha. Szeret egyedül vonatozni, de amikor mi odaülünk, pár perc után már nem igényli (annyira) a jelenlétünket a játékban, elég, hogy pár mondat elhagyja valamelyik "vonat száját a mi hangunkon".
Az esti olvasás már minden napos lett. (Kiderült, hogy az oviban fekvéskor szintén olvasnak nekik.)
És egyedül is fel- és letudja venni a polóját, pizsamáját. Egyik nap nevetve mesélte, hogy a bölcsiben fordítva vette fel a pizsama felsőjét. "Egyedül vetted fel?"-kérdeztem. "Igen"- Ő. Kértem, hogy mutassa meg otthon is majd, hogyan kell egyedül öltözni. És egyik este megörvendeztetett. Bemutatta. (Mert azért még mindig jó, ha Anya segít. Öltözni, enni, stb. És Anya igen, sokszor segít. Mert Anya.)
Barátja még mindig Atti, de sokszor összevesznek. Amikor együtt "játszóterezünk", szemtanúja vagyok én is. Aztán persze megbékélnek.
Utálja a szöszöket, a lógó cérnaszálakat, a bogarakat, stb. Ezeket rögtön el kell tüntetnünk.
Jól eszik Dani (a túróstészta még mindig a legkedvencebb), de rájött, hogy milyen jó dolog az édesség is. Szerencsére nem nassol, vagyis mi nem nassoltatjuk, de néha nem elégszik már meg vacsora után a túrórudival. "Czoki van?". Szereti a kinder pingvint is. Megeszik egyet: "Még van?". Amikor elkezdte ezt, azt hittem, hogy még akar enni, azért kérdezi (na jó, azért is). De rájöttem, hogy megnyugvást ad neki az, ha tudja, hogy van még valamiből tartalékba, máskorra, amit nagyon szeret. (Amúgy nem minden vacsora után várja a "desszertet".)
11-10-20 - me
|
A nyaralás óta viszonylag minimálisra csökkent a tv-nézés. Na jó, reggel ovi előtt megnéz egy (vagy kettő) 10 perces Thomast. De ha hazajövünk, már nincs az, hogy nézzük a tv-t. Ha (hétvégén) itthon vagyunk, alig megy a tv. Reggel is inkább játszik, sőt, ha benyomom a tv-t, szól, hogy kapcsoljam ki.
Szerencsére jó idő van (gyönyörű szeptember, és már október), így nagyon sokat lent vagyunk. Amikor hazaérünk vacsi, játszás, és elalvás előtt 2 Thomas-nézés. Lehet, hogy ez nem is annyira kevés tv-nézés, de a korábbi időszakokhoz képest, az.
Nagyon rákapott arra, hogy meséljünk neki. Ugye ott vannak a "Rexi kutya mesék", de már nem elégszik meg a Rexi kutya és kis gazdája történeteivel, most már átlagosan 3 vonatot is a történet szerves részévé kell tennem. Kicsit néha nehéz beleszőni őket, hogy ne legyen mind egyforma, de szerencsére -még magam is meglepődök magamon-, elég jól tudom szőni-csavarni a kitalált történeteket.
De már azt is szereti, ha könyvből olvasunk neki. Lefekvés előtt szoktunk olvasni, és ha rajta múlna, egész éjszaka csak mesélhetnénk.
Amúgy egyre jobban hasonlít az Apukájára, pl. járása, testalkata tiszta Apja, na és az alvásigénye. Nekik nincs idejük aludni...
Az ovit szereti. Ha megkérdezem, hogy ki a barátja, mindig csak 2 nevet mond, de ha az utcán összetalálkozunk valamelyik csoporttársával nagy örömmel üdvözlik egymást és megjegyzi nekem, hogy Ő is a barátja. Titti megint nagy barát lett, minden délután vele játszik az udvaron, kézenfogva várnak engem. (Az óvónő nem nagyon örül neki, mert 1. Dani azt ígérte neki, hogy Ő lesz a felesége, 2. a családja miatt. - Ez utóbbit nem kommentálnám...). Amúgy kezdek megbékélni az óvónőkkel, bár az egyiket kicsit, hogy is fogalmazzak, hogy ne legyek bántó, hm. kicsit furcsának találom. A másik viszont szimpibb, és Dani is nagyon szereti. Természetesen azért pár naponta megkérdezi, hogy mikor megyünk a bölcsibe meglátogatni a régi Andiékat, hogy megmutathassa nekik a vonatjait. Amikor pedig mondok neki egy konkrét hónap/nap dátumot, ugrál örömében. (Csak sajnos még ő nem tudja a dátumok jelentősségét. Amúgy tényleg fogunk menni, amikor szünet lesz az oviba.)
Szerintem nagyon sokat fejlődött már most az oviban. Olyan mondatokat alkot, olyan szavakat használ, hogy nem győzünk összenézni Apával. Állandóan mondókázik, énekel. Vagy felhívja a figyelmemet, hogy pl. rakjam el a helyére a cipőmet.
Egyik este volt egy kis sírás, és ezt a történetet nem szeretném elfelejteni. (Már csak azért sem, mert pont a múltkor kérdezte egy ismerős, hogy hogyan tudunk megoldani bizonyos -hisztis, nem érti meg, nem érti még, stb.- szituációkat.)
Zuhanyoztunk, amikor is nagy zokogásba tört ki. Az az igazi fájdalmas sírás volt. Azt hittem fáj valamije, próbáltam kiszedni belőle, hogy mi a baj. Majd egyszer csak elkezdte mondani "Hiro, Hiro!". Óóóó! (Nyár közepe óta Ő a kedvenc vonat, amikor meglátja a képét puszilgatja, ha vonatkereső körútra megyünk Őt keresi, ha hasonlít rá egy vonat, elnevezi annak, stb.) Hirtelen nem tudtam mit mondjak neki, mivel Apukája megrendelte interneten Új-Zélandról (mert itthon és Európában nem talált), de még nem érkezett meg és nem akartam olyant ígérni, ami még nem 100% (esetleg a postán elkeveredik). (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy onnan rendelve még pár más dolgot is, légipostával és külön-külön postázva, jóval olcsóbb, mintha itthon vettük volna...) De aztán csak mondtam neki, hogy Hiro elindult Japánból hozzánk, de mivel sokszor elromlik és meg kell javítani (de jó, hogy Anya is olvassa a könyveket és nézi a Thomas-filmeket:-), így nem tudjuk mikorra ér ide -gondolván arra, ha újból kellene rendelni-. "De mikorra ér ide?"- Dani. Még párszor elmondtam neki ugyanazt, amit el is fogadott, hiszen Hiro tényleg ilyen, tényleg ez a története. Majd mondtam neki, hogy a postás bácsi fogja hozni. Megnyugodott, majd még kicsit fent voltunk, mikor mondtam neki, hogy megyünk aludni. "Nem, én megvárom a postás bácsit itt, hogy Hiro-t oda tudja adni nekem"-mondta Dani. Úúúú! De aztán sikerült megértenie, hogy a postás bácsi is otthon van már a családjával, ma már nem dolgozik és nem is tudjuk, hogy Hiro merre tarthat az útján.
Utána persze minden nap elmeséltük neki ezt, többször is, mert nagyon várta Hiro érkezését (hát még mi, mert féltünk, hogy ne legyen az ígéretünk egy üres lufi).
És megérkezett. A szépséghibája csak annyi, hogy nem a postás bácsi hozta, hanem elkellett menni érte a postára, de a lényeg, hogy ideért. Nagy volt az öröm. Még most is :-))))
Szóval vannak olyan szituációk, amikor gyorsan kell rögtönözni, megmagyarázni dolgokat, felül kell kerekedni, stb. És nem mindig könnyű. De ha sikerül megoldani, olyan jó érzés. (Amúgy az egyik adón megy a supernanny, na hát az egy csúcs műsor. Egy részt láttam eddig, de nagyon kiváncsi voltam, hogy megtudja-e oldani a zűrös gyerek rendbetételét. És igen, sikerült neki. És közben hálát adtam az égnek, hogy nekünk milyen áldott jó gyerekünk van.)
11-10-01 - me
|
Dani nagyon rákapott az "üveges" teára. Szereti. Csak az probléma vele, hogy baromira felpörgeti. Gondolom a benne levő cukor a ludas. Szerencsére sikerült elég hamar leállítani ennek fogyasztásáról. Először elég volt, hogy a teás üvegbe mást öntöttünk, és most már nem (annyira, annyiszor) követeli. Sajnos ha elmegyünk itthonról, előfordul, hogy kap és rögtön felpörög tőle.
Megszerette újból a vizet. Az oviban napközben vizet kapnak és rájött, hogy ezt ő nagyon szereti. Itthon is (néha) hatalmasakat kortyolva tud eltüntetni 1-1 pohár vizet.
Rákapott a "tudod?" szó használatára. Van amikor annyira belendül, hogy mesél egy történetet, és minden második szó benne a "tudod?". Még vannak más aranyos hozzárakott szavak is, pl. a véletlenül. "Nem láttad a X-t, véletlenül?"
A hangsúlyozása kicsit megváltozott, a mondatok végén viszi fel a hangsúlyt.
Rákapott az "azonnal akarom", "most kérem rögtön"-re, ami annyira nem tetszik nekünk.
Az oviban ha hall valami mondókát, éneket, itthon is sokszor énekelgeti utána.
Szeret biciklizni, gesztenyét szedni, ugrándozni.
Mostanában pedig nagyon megváltozott a viszonya a kisbabákhoz. Sokat beszél róla, hogy ő szeretne. És amikor kisbaba van a közelben, teljesen megváltozik. Az oviban több gyereknek is van kistesója. Ha elhozatalkor ott van egy "baba", akkor megmutatja neki, hogyan kell felöltözni vagy tegnap pl. a barátjának szólt, hogy "Nézd baba! Ne hangoskodj, szaladgálj!".
11-09-22 - me
|
|
