A képeken látható 1-1 db hajasbaba, X+fél fog, nagy mosolyok, elégedettség, vidámság, jókedv.

A hiszti nem ezken a képeken van megörökítve :-)

Így nézzük a tv-t vagy csak ücsörgünk:

Az egyik legjobb találmány a világon a motor. Dani is igencsak rákapott az ízére, már itthon is folyamatosan motorral közlekedik :-)))

És csak halkam jegyzem meg, nagyon hosszú már a haja. (A fejében egy hajpánt van, na nem a hosszú haj miatt, hanem ellopikálta tőlem.)

Szombaton 21 cm hó esett, vasárnap 4-5 cm.

Daninak építettünk hóembert. Nem érdekli...Elfordítja a fejét ha mondjuk, hogy ott a hóember, de titokban azért lesi :-)))) amikor észrevesszük, hogy nézegeti, akkor elfordítja a fejét és menekül.

Visszaálltak a bébi-pürés-kajára Daninál. Mivel nemcsak, hogy nem eszi meg a darabos kaját, hanem nem is hajlandó leülni az asztalhoz. (Ma a pürés-kaját befalta, utolsó morzsáig.) Állítólag a kenyeret is nehezen eszi. Nem tudom mi lehet az oka. Látom, hogy pici fogkezdemények vannak a szájában, lehet, hogy ezért. (Csak itthon ezek nem zavarják? Mert itthon eszik...)

Próbálják bilire ültetni, de ordít. A w.c.-re akar ráülni.

Keveset iszik a bölcsiben, utána itthon bepótolja, mert kb. 8 kulacs vízet (kis málna szörp cseppekkel) még megiszik estig.

Kezd dacoskodni, rosszalkodni. Ma a felvágottat leszedte a kenyérről a bölcsiben és a földre dobálta. (Máskor is volt már ilyen.) Kérnek tőle valamit, ő röhögve nem-ezik.

Észrevették, hogy bújosabb lett velük is.

Minden nap ez az első mondat: Aranyos volt, jókedvű, sokat játszott. Majd: nehezen aludt el/rögtön elaludt/nem aludt. Ez utóbbi ma volt. És utána itthon nem volt nyügös, fél 9-ig pörgött.

Ha megkérdezem, hogy rossz kutya volt ezek szerint? - rögtön nem-eznek a g.nők. Aranyosak.

Ha büntetik, akkor a rácsos ágyba berakják. Viszont Dani annyit reagál erre, hogy röhög benne, kidobál mindent, huncutkodik.

40-45 perc mire eltudunk indulni a bölcsiből. Még mindent meg akar nézni, ajtókat becsukni, csapokat megnyitni, kint ugrabugrálni, stb. Ez jó, mert szeret ott. Sokkal rosszabb lenne, ha sírva várna az ajtóban.

Nem tudom kinek volt rosszabb, nekünk (Apa+Anya) vagy Daninak. 2 óra fentlét az éjszaka közepén, megspékelve hisztikkel, sírásokkal.

Apuka, Ama - fél 2-kor. Mivel tegnap bevágta a fejét, így nem hagytuk, hogy sokáig szóljon, hátha tényleg valami baj van. Apuka átment, csititotta, simogatta, stb. Visszafeküdtek kb. 10 perc múlva.

Negyed óra múlva: Apuka, Ama. Vártam, de csak hívott minket. Átmentem hozzá, kivettem az ágyból, rettenetes erővel ölelt, körbe karolta karjaival a nyakamat, lábaival átölelt, fejét a válamba fúrta. (Ez jó volt.) Majd észrevette, hogy eléri az orrspray-t. Felkapta. Nem akarta odaadni, csak mutatta, hogy rakjam vissza az ágyába "őket". Mivel nem akartam, hogy kupakos spray-vel aludjon, így amikor azt hittem, hogy már elalvás előtt van, kivettem a kezéből. Na erre lett nagy ordítás. 10 percen keresztül csak ordítás, sírás, bömbölés. Nyomkodtam a kezébe a telefont, hogy inkább azzal aludjon, nem kellett neki. Nagy nehezen lecsillapodott. Mikor visszafeküdtem az ágyba, már csak arra volt erőm, hogy elsusogjam Apukának, hogy a telefon a kezében van.

15 perc múlva: Apuka, Ama! (Persze a 15 perc alatt nem aludtam, mert hallgatóztam, hogy elaludt-e, csak majdnem hogy sikerült volna elaludnom). Apuka átment hozzá, telefont kivette a kezéből, kezdődött az előbbi műsorszám (ordítáa, hiszti) ismétlése. (Lehet bővebben kellett volna elmondanom Apukának a telefon esetét.)

Ez 2 órás program volt (még többször átkellett menni hozzá), félkómás állapotban, -mert már nem is tudom, hogy melyik fentléntél volt, hogy kiporszívóztam az orrát (hátha azért ébredt fel)- reggel nem friss fejjel kezdve a napot.

De nem sikerül rájönnöm, hogy miért ébredhetett fel, nem szokott így fent lenni. Félt? Rosszat álmodott? Nem volt álmos? (Akkor nem akart volna visszamenni az ágyába szerintem.)

A 3 utolsó szombat programja Marjanékkal volt. Egyszer nálunk, kétszer nálunk. Jó volt, nagyon. Ezekről képeket hozok. (Bocs Marjan, Tőled loptam, a mieink nincsenek még letöltve.)

Puszilkodik. Ennél kell egy kis ösztönzés, de ha kérem, hogy kérek puszit, kapok. Majd kihasználva a helyzetet még kérek tőle. Ahány "még kérek"-et mondok, annyit. Huncut mosolygással. Tudja, hogy ez nekem jó! Neki is.

Bölcsiben ha meglát, hogy ott vagyok, szalad hozzám, őleli a lábamat, kéri, hogy vegyem fel és mosolyog, örül.

Ha a konyhában tesz-veszek egy idő után kijön hozzám, megfogja kezemet, bevezet a nappaliba, majd "Oda!" szóval megmutatja, hogy hova üljek. Ha leülök, vagy az ölembe kéredzkedik, vagy a lábamat fogja, vagy a lábamnak dől, vagy a lábfejemre ül. Persze közben nézi a tv-t.

Ha ledőlök a betűszönyegre, sokszor odajön és rámfekszik.

Ezek nagyon jók!

A tegnapi legszebb pillanata:

Apa hozta el Danit a bölcsiből én már itthon voltam mire haza értek. Dani meglátott, oda rohant hozzám, átkulcsolta a nyakamat, fejét a hajamba fúrta és csak ölelt, ölelt, ölelt. Sokáig. (Nekem perceknek tűnt, de lehet, hogy csak fél perc volt. ) Olyan szeretet-ölelés volt. Nekem kipottyant egy könnycseppem közben. Meghatódtam, szerettem, elérzékenyültem, meglepődtem...

Téjé kérdezett valamit, amire nem tudtam válaszolni. Így ma megkérdeztem a bölcsiben:

 hogyan eszik MiniManó?

Egyedül eszik darabosat kanállal és a végén kell néha az utolsó 4-5 kanálnál segíteni neki. 

Ami még jó dolog, hogy a paradicsomos húsgombócot is megette (krumplival!!!) és ma a krumplifőzeléket is. Azért nagy hír ez, mert a krumplit eddig nem favorizálta.

Amit még meséltek:

Ma amikor kimentek nem sírt. Mert hát az öltözésnél eddig sírás volt. (Amit nem csodálok, hiszen mire az összes gyereket felöltöztetik...) Megpróbált ma 3 kerekűzni, de a lábaival nem éri még el a pedált és dühös lett.

Rengeteget aludt, már mindenki végzett az uzsonnával, mikor felébredt. Hát igen, a kinti friss levegő fáraszt :-))

A bölcsiben 2 napja a "nagyokkal" együtt eszi a darabos kaját.

Eddig turmixolták neki, de gondolt egyet és Ő is olyant eszik, mint a nagyok. Darabosat :-))))

Nem hazudolta meg magát, a szokásait. A járáshoz, formabedobóshoz, stb.-hez hasonlóan egyik pillantról a másikra kezdte el. "Gyakorlás" nélkül.

Oké, tésztát, pizzát, kenyeret és 1-2 dolgot már eddig is evett "rendesen", de főzeléket és társait még nem volt hajlandó.

Akkor sorolom, logikátlanul-össze-vissza:

Anya, Ama, Amu (általában ama vagyok, de ha kedveskedik, akkor amu)

Apa, Apuka, Aputa (apuka karácsony óta, aputa pár napja)

oda (ez nagyon megy, ilyenkor ha kézben van, oda kell vinni ahova mutat, ha ülünk/állunk, akkor nekünk oda kell menni/ülni ahova mutat)

Egér (Mickey és más egér-haverok)

Mimi (ez Minney Egér)

mane - svéd ("karikás a", ez a Hold, mindegy hol látja, égen-tv-ben-könyvben, felismeri, szereti és este várja/ellenőrzi az ablakból)

tacke - svéd ("pöttyös a", ez a takarója, ami a mindene)

lámpa-pápá (eddig lámpa volt, most pápá lett a neve)

pápö (propeller - a megunhatatlan csoda)

köszö (köszönöm)

tá - svéd (tack - köszönöm)

Ani néní (Andi néni)

néní (minden felnőtt nő)

báci (minden felnőtt férfi)

baba (kisbabák, a nála kisebbek)

Dani (hát ki más, mint Ő maga)

vau-vau (a régi bá-bá már helyesen)

pippi - svéd (madár)

katt - svéd (macska)

néno ("nénos" autók)

gunga - svéd (hinta)

Ati (Attila)

Nono (A Nono család minden tagja)

Anna (szomszéd kisbaba)

Péter (mindkettő Péter)

Dorna (Dorina a bölcsiben)

gyigyá (gyurma)

ató (autó)

ajtó (ajtó)

kaka (az a bizonyos kaka)

nem (legtöbb féle hangsúllyal)

ühüm (nem a leghelyesebben írtam le, de ez az igen)

tikk-takk (óra)

dabda (labda)

add ide!

hoppá (ha elesik, leejt valamit)

jaj (előzőhöz hasonlóan vagy "nyögés" helyett)

Mama

Papa

Bobo (Zsombor)

téta (tészta)

pingin (pingvin - csoki, állat)

kék (szín, de csak a Mickey egyik része egyik jeleneténél mondja, nem ismeri még a színeket)

Kati (Kati név)

kati (katicabogár)

Manny (Handy Manny)

pápi (tápi - tápszer)

inni (ha szomjas)

ebéd (ha éhes, mindegy melyik napszakban)

szijja (köszönés)

helló (szintén köszönés)

tááá (tessék)

béka

Pí (Pink)

keksz

Bami (Bambi)

popó (fenék)

golyó

pééé (aprópénz)

teddy (ez a szandi, de miért teddy?)

Kalle - svéd (Kalle Anka - Donald Kacsa)

bibi (ha sebes valami, vagy megüti valamijét)

pizza

csacsi

csöcsi (Időjós Noémi a tv-ben)

Áron (bölcsitárs)

busssz (busz)

alg - svéd ("pöttyös a" - szarvas)

papí (papir)

üton (Ytong)

bimm-bamm

Dédi

cica

paci

antenn (antenna)

Olvastam valahol, hogy az ekkora gyerekek még nem értik, hogy amit a tv-ben látnak, az a tv-ben van, nem valós dolog. Nem "élő" személyek, nem most történik, nem itt van, stb.

Ezt Dani viselkedése alátámasztja. Konkrétabban: többször megkínálta már Mickey-t ennivalóval, a takarójával, játékokkal. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem tudja Mickey elvenni, nem értette meg. Azt értette meg, hogy Mickey nem kéri, mert már nem éhes, stb...

A házivideók közül ha azt látja, hogy a Balatonon vagyunk a víznél és látni a vízbe vezető lépcsőket, rögtön odaakar menni a tv-be a korláthoz. Alig tudom megakadályozni, hogy ne másszon fel az asztalra és másszon oda a tv-hez. Szegény nem érti, hogy nem lehet odamenni és belemenni a vízbe. Próbálom magyarázni neki, hogy majd csak akkor lehet, ha nagyon meleg lesz és nem kell ennyi ruha Danira + a tv-n keresztül nem tudunk bemenni a vízbe, nem érti és nagyon szomorú lesz, néha sír is.

Ha azt látja, hogy a kocsiban ül az ülésében és Pinkre rázza magát, rohan az ajtóhoz, mondja hogy "Ató"+"Pi".

Ha azt látja, hogy a teraszon Apjával rohangálnak, illetve Dani motorozik, rohan a teraszajtóhoz és mutatja, hogy kiakar menni.

Szóval mi alátudjuk támasztani azt a feltevést, hogy az ekkora gyerekek a tv-hez nem úgy viszonyulnak, mint a "nagyok".

Mármint ha megszámolom és azt látom, hogy a bölcsiben töltött napok száma 2009 szept. 14 óta: 50 nap.

Betegség és egyéb miatt otthon töltött napok száma (vagyis bölcsőde helyett otthon: 20 nap.

Ami öröm még, hogy az utolsó 6 hétben (most ezt nem számoltam meg :-)) "csak" a fogzásos hasmenés miatt volt itthon 3 napot.

Bízom benne, hogy 2010-ben még jobb arányt érünk el, hiszen nagyon szereti Dani a bölcsit, a társait. 

A tegnapi mérés eredménye:

Dani 86 cm és 12 kg.